kulturalis

40 éve avatták fel az új erőművet. Tiszaújvárosi évfordulók

A szülőföld mindhalálig meghatározó életünkben, ide kötnek a régi, gyermekkori emlékek, családi történetek. A kötődést erősíti, ha megismerjük a régen itt élt emberek mindennapjait, a település múltjának fontos eseményeit. Minden évforduló, kötődjön az kisebb vagy nagyobb közösséghez, eseményhez, megkülönböztetett figyelmet érdemel. Településünk múltjának megismeréséért Tiszaújvárosi évfordulók címmel indított sorozatunk következő darabját olvashatják. A további cikkekben felidézzük azokat a helytörténetileg fontos eseményeket, amelyek évfordulója az idei évre esik.  

A Tisza II. Erőmű (a köznyelvben új erőmű) egy zöldmezős beruházás keretében épült a Tisza partján a Tisza I. Hőerőműtől 1,5 km-re, a várostól pedig 5 km-re.[1] A hely kiválasztásában fontos szerepet játszott a nagy mennyiségű hűtővízszükséglet és a Kelet-Magyarországra telepítendő finomító. Szolnoktól Tokajig - az épülő Barátság II. kőolaj távvezeték nyomvonalától lehetőleg nem nagy távolságra - vizsgálták az erőmű és a finomító telepítésének lehetőségeit. A beruházási döntés meghozatalakor városunk mellett szólt, hogy lehetőség van a korszerű csővezetékes termékszállításra: a település mellett halad a Barátság II. kőolajvezeték, így az olajfinomító ellátása sem okoz majd gondot.[2]

A Tisza II. Erőmű I. ütemének beruházási javaslatát további bővítés lehetőségeinek figyelembevételével a Gazdasági Bizottság 1971. május 31-én hagyta jóvá a 10.142/197. sz. határozatában.[3] Még ugyanebben az évben megkezdték az erőmű 4 db 215 MW teljesitményű blokkjának földmunkáit. A terepet 2-3 méter magas csaknem 2 millió köbméter agyagos talajjal töltötték fel, hogy a létesítményeket biztonságosan elhelyezhessék. Az ártér feltöltéséhez szükséges földet – a Tisza-kanyar átvágásával - az erőmű hűtővízellátására épülő üzemi vízcsatornából nyerték. Az új csatornának köszönhetően alakult ki a közkedvelt Tisza-sziget.[4] Az épülő új erőmű beruházó és üzemeltető trösztje a Magyar Villamos Művek Tröszt, beruházó és üzemeltető vállalata pedig a Tiszai Erőmű Vállalat lett. Az új ipari létesítmény generáltervezője az Erőmű- és Hálózattervező Vállalat, megbízott beruházója pedig az Erőmű Beruházási Vállalat (ERBE), az építés kivitelezője pedig a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat volt.[5] Az erőmű beruházási engedélyében a tervek között kapott helyet 500 lakás építése az üzemeltető személyzet részére. A lakások beruházója a Leninvárosi Városi Tanács VB volt.[6] A rendelkezésemre álló forrásokban nem találtam meg, hogy a tervezett lakásokból hány épült meg.

1972-ben folytatódott a csatorna építése, elkészültek a felvonulási épületek, kiépült a vágányhálózat, elkezdték a gát építését. Ez utóbbi építésének elkezdése előtt elbontották a régi, tiszaszederkényi körtöltéshez kapcsolódó kopaszgátat, az üzem Tisza felőli bevédésére pedig a falu és a 35-ös főút közé építettek egy 2,5 kilométeres gátszakaszt.[7] A terep előkészítése után 1973-ban kezdték el az erőmű épületeinek mélyépítési munkáit, valamint folytatták a vízvezeték, a csatornahálózat és a térvilágítás kiépítését.[8]

Az erőmű építése gondokat okozott Tiszaszederkényben, ugyanis az építkezés elszívta a talajvizet, aminek következtében kiapadtak a falu kútjai. Lajtos kocsikkal próbálták megoldani a falu vízellátását. A probléma orvoslására 1974-ben a Tiszai Erőmű támogatásával kiépült a vezetékhálózat, amely lehetővé tette a víz bevezetését a lakásokba.[9]

A Gazdasági Bizottság döntése után 4 db 215 MW teljesítményű blokk létesítését kellett megoldani. 1974-ben a szerelési munkák az 1. sz. kazán állványszerkezetének építésével kezdődtek meg, a gépszerelések pedig 1974-75-ben indultak. A kazánokat a csehszlovákok /Tlmac), a gőzturbinákat a Láng Gépgyár, a generátorokat a Ganz Villamossági Művek szállította. Az irodaház tervezése is 1974-ben kezdődött el. Egy új eljárással készült az épület: az emeletek a földszinten épültek meg és onnan kerültek a végleges helyükre, a válaszfalakat pedig előre gyártott, öntött gipszlapokból rakták össze.

A 4 blokkot folyamatosan helyezték üzembe. Az első blokkot 1976. aug. 1-én adták át, az országos villamosenergia-rendszerbe pedig 1977. július 24-én kapcsolták be. A negyedik blokkot pedig 1978. december 21-én párhuzamosan kapcsolták a villamosenergia rendszerbe. Bár már mindegyik blokk üzemelt az erőmű ünnepélyes avató ünnepségére mégis csak a következő évben 1979. szeptember 7-én került sor.[10]

Az újonnan átadott létesítmény 860 MW beépített teljesítményével a magyar villamosenergia-rendszer harmadik legnagyobb erőműve volt, melyet 4, egyenként 215 MW-os, Tiszából vételezett friss vízhűtésű kondenzációs blokk alkotott. A főépület merev, acélvázas szerkezetű vasbeton épület, amely 3 egységből állt: gépház, tápház és kazántér.[11] Mivel az erőmű részben szabadtéri kivitelezésű, a kazánok szabadtéren helyezkedtek el. A turbina-generátor gépegységeket acélszerkezetű nyitható sátrak védték az időjárási viszontagságoktól. Az erőmű iparvágánnyal és közúti kapcsolattal rendelkezett. Elsődleges tüzelőanyaga a földgáz volt, gázszolgáltatás korlátozása esetén középnehéz/nehéz fűtőolajat égettek.

A régi és új erőművet magába foglaló Tiszai Erőmű Vállalat 1992. január 1-től részvénytársasággá alakult át. Újabb változás következett be a vállalat életében, amikor 1996-ban a privatizáció során az amerikai AES Corporation cégcsoport megvásárolta. Az erőmű 2008-től egyre nehezebb helyzetbe került az emelkedő gázárak és a csökkenő villamosenergia-ár miatt. 2012-ben ismét az IFC (Invest Finance Consulting) Zrt.-nek adták el a komplexumot. Sajnos ezt követően nem sokáig működött, hiszen a Tiszai Erőmű II., amely eddig az ország villamosenergia-termelésének 5 százalékát adta, 2012. március 31-én befejezte a termelést.

Kémény

A Tiszai Erőmű egyik érdekes létesítménye az óriás kémény, amely 250 méter magas, mintegy 6 méter mélységű és 40 méter átmérőjű, henger alakú vasbeton köpeny. A kémény valójában csak egy tartószerkezet, ezen belül helyezkednek el a négy blokk önálló füstcsövei. A létesítmény belsejében egy felvonó is található, így üzem közben is lehet ellenőrizni a 4 füstcső állapotát, vagy élvezni a 250 m magasból adódó kilátást. Bár ez utóbbi lehetőséget csak kevesen vehetik igénybe.

Ismerjük meg nagyon röviden a kémény történetét. A létesítmény alapozását több hónapos késéssel, 1973-ban kezdték el. Hasonlóan a Víztoronyhoz itt is a csúszózsaluzásos technikát alkalmazták. Az építést a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat egyik brigádja végezte. A téli építkezés során merültek fel problémák, mert ez a módszer legfeljebb mínusz 10 fokig alkalmas építésre kockázat nélkül. Az építkezés során, 1974 tavaszán történt egy baleset. 52 méter magasban a technológiai fegyelem megsértése miatt leszakadt a szerelőállvány egy része és az ott dolgozó 5 munkás lezuhant és szörnyet halt[12]. Végül a 250 méter magas kémény 1974 decemberében készült el.

A krónikák sajnos még egy balesetet említenek az erőmű kéményével kapcsolatban. 1993 decemberében a nyíregyházi mentőszolgálat által bérelt helikopter a sűrű ködben 190 méter magasságban nekiütközött a kéménynek. Az ütközés következtében az Mi-2-es típusú, HA BCN lajstromjelű helikopter felrobbant, majd a kémény tövébe zuhant és gyakorlatilag szénné égett. Az ütközés következtében a vasbeton szerkezetű kéményen egy másfél-két méteres rés keletkezett. Ez azonban nem okozott az erőmű működésében fennakadást.[13] Öt ember, köztük két néhány hónapos csecsemő is halálát lelte ebben a helikopterbalesetben Az elhunytak emlékét emléktábla őrzi a kémény oldalán.

Kitka Zsuzsa

helyismereti könyvtáros

[1] Tiszaújváros iparvállalatainak története. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város Önkormányzata, 2016. p. 25.

[2] Hajdu Imre: Kirakatszerepben: Leninváros (1972-1977). Tiszaújváros: Hajdu-Vinpress, 2008. p. 14.

[3] Tiszai Hőerőmű I. ütem beruházásának engedélyokmánya. Budapest, 1971. július p. 1.

[4] Tiszaújváros iparvállalatainak története. Tiszaújváros, Tiszaújváros Város Önkormányzata, 2016. p. 25.

[5] Tiszai Hőerőmű I. ütem beruházásának engedélyokmánya. Budapest, 1971. július p. 2., 6.

[6] Tiszai Hőerőmű I. ütem beruházásának engedélyokmánya. Budapest, 1971. július p. 26.

[7] Kákóczki Balázs: A szederkényi uradalom történeti földrajza. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város Önkormányzata, 2016. p. 78.

[8] Hajdu Imre: Az út végén Lenin is eltévedt: Leninváros (1978-1979). Tiszaújváros: Hajdu-Vinpress, 2007. p. 30.

[9] Stevanyik András:A hatvanhatodik város : Tiszaszederkény-Leninváros-Tiszaújváros története a kezdetektől 1995-ig. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város Önkormányzata, 2016. p. 82.

[10] Hajdu Imre: Az út végén Lenin is eltévedt: Leninváros (1978-1979). Tiszaújváros: Hajdu-Vinpress, 2007. p. 30.

[11] Tiszai Hőerőmű I. ütem beruházásának engedélyokmánya. Budapest, 1971. július p. 17.

[12] Hétfői hírek 1974. április 1. p. 6.

[13] Népszabadság 1993. december 16. p. 15.

"Nincs időm olvasni" kihívás - 2019. október
Új könyveink szeptemberben

Kapcsolódó hozzászólások

faec
 
insta
tujv UJ logo central feher