Blog
Egy kis postatörténet: 40 éve adták át a Posta épületét. Tiszaújvárosi évfordulók
A város egyik jellegzetes épülete a H betű alakú posta, amelyet 40 éve adtak át. Mielőtt röviden felidézném az építés és átadás krónikáját, ismerjünk meg néhány érdekességet a magyar és a helyi postaszolgáltatás történetéből.
Az üzenetek továbbítása mindig is fontos volt az emberiség történetében. Az írásbeliség megjelenése után az eseti üzenettovábbítás mellett az ókorban megjelent a kifejezetten erre a célra szakosodott postai szolgálat. Az egyik legismertebb futárszolgálat az inka birodalomban [1] működött, ahol a nagyobb utak mentén váltóállomások voltak 4-5 kilométerenként. A futárok, nevükhöz híven, futva teljesítették ezt az utat az Andok hegységben. A futárok, az ún. chaski-k itt váltották egymást, a hírek egy hét (!) alatt jutottak el Cuzco-ból a birodalom legtávolabbi sarkába.
A magyar kocsi első hiteles ábrázolása, 1568
A magyar posta történetéből már a kora Árpád-korból találunk forrásokat. A megyerendszer kialakulásával egy időben jelentek meg a lovas futárok (latin nevükön cursor, praeco), akik a megyésispánok felügyelete alatt álltak. III.István király már külön ispánt nevezett ki a futárköveteknek. [2]
Az Anjou-korban alakult ki egy centralizált hálózat, amely az egész országot behálózta. Számos lóváltó hely létesült a már többnyire köznemesi rangú királyi futárok számára. Ebben az időben jelent meg a posta kifejezés a latin posita szóból. [3]
A XV. században kezdtek el fedett személyszállításra is alkalmas járműveket készíteni. [4] Ez fellendítette a személy, csomag és küldeményforgalmat, ami lehetővé tette, hogy nagyobb mennyiségű küldeményt is továbbítani lehessen. [5] 1459-től már kocsipostával szállították a küldeményeket, amelyeket fegyveres postalegény kísért. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1485-ben Mátyás király Bécs-Buda közötti postakocsi szolgálat felállításáról döntött. [6]
Postakocsi XVIII-XIX. sz. fordulója
A postahálózatot átfogóan I. Ferdinánd szabályozta. 1535-ben adta ki a postai rendtartást, amelynek értelmében a postaállomások 3-5 mérföldre estek egymástól, ahol 2-3 lovas futár teljesített szolgálatot. Egy postamesterhez több állomás is tartozhatott. Hetente kétszer volt rendes postajárat, amelyet lovas futárokkal oldottak meg. A postai főútvonalhoz nem tartozó helyekre a legközelebbi postaállomásról gyalogos futárok vitték el a küldeményt. A hivatalos leveleket ingyen szállították, míg a magánlevelek viteldíját fele-fele arányban a címzett és a feladó fizette. [7] II. Ferdinánd 1622-ben önálló magyar postamesterség felállításáról rendelkezett, majd 1626-ban kiváltságlevelet adott ki, melyben engedélyezte, hogy felállítsák az önálló magyar postát.
A magyar posta szervezettségének egyik fénykora volt a Rákóczi szabadságharc időszaka. „Rákóczi postaszervezete hadi- és közigazgatási érdekeket szolgált, személyes levélszállító intézményként működött, de magáncélokra is rendelkezésre állt. A postahálózat élén 1707-ig Szepesi János főpostamester „supremus postarum magister", Borsod megyei földbirtokos nemes állt, mint a szervezet igazgatója. (A miskolci avasi református templomban található sírköve büszkén utal e funkciójára.) A posta főfelügyeletét a Gazdasági Tanács (Oeconomicum consilium) látta el."[8] 1703 végén rendelkezett a fejedelem a borsodi posták felállításáról. Térségünkben Szederkény, Palkonya, Nemes-Bik, Csát, Igrici, Tarján, Keszi, Keresztúr [9] ún. 1 lovas község volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a települések készentartást végeztek, azaz csak szükség esetén álltak rendelkezésre. Két évvel később született az a rendelkezés, amelyben kötelezték a községeket, hogy a postaállomások részére biztosítsanak egy darab „füvellő rétet", új postavonal és állomás létesítését fejedelmi engedélyhez kötötte, az állomások távolságát pedig 2-3 mérföldben határozta meg. [10]
„A 18. század második felében kezdett elterjedni az újság- és hírlapkiszállítás. Háromféle szállítási mód volt: csomagokat és árut társzekéren, postaszekéren utasokat és árut, delizsánszon pedig pénzt, leveleket és utasokat szállítottak. A Budapest–Bécs útvonalat ez utóbbi harminc óra alatt tette meg, míg a társzekérnek majdnem kétszer ennyi időre, 57 órára volt szüksége." [11] A postaállomásokon ahol a lovakat váltották, lehetett étkezni és szállást kapni éjszakára, ugyanis a postajáratok sötétedés után nem közlekedtek.
1850-es postatörvény értelmében a magyar posták a német-osztrák postaegylet hálózatába tagozódtak be, 1867-ben kerültek a postaügyek magyar minisztérium fennhatósága alá. „1897-től motoros triciklikkel kézbesítettek, majd a leveleket postaautókkal gyűjtötték. Az önállósodás útjára lépett magyar posta 1908-ban lett teljesen független, de már 1903-ban kiírták a pályázatot postaautók beszerzésére. Sok nagy múltú, külföldi autógyár is pályázott, de Csonka János gépészmérnök vitte el a pálmát egy új magyar konstrukcióval." [12]
A XIX. században a falu postája Sajószögedre érkezett. A községi elöljáróság 1885-ben kezdeményezte Szederkényben egy önálló postahivatal felállítását. Az alispáni hivatal a 3501/1587. sz. ügyirattal hagyta jóvá a községben a posta felállítását.[13] A jóváhagyás után még éveknek kellett eltelnie míg postaügynökség nyílt a településen. 1909-ben [14] nyílt meg a postaügynökség Tiszaszederkényben, amely felügyeletileg a sajószögedi postahivatalhoz tartozott. [15] 1941-ben a postaügynökségből önálló postahivatal lett. [16]
Postai tricikli
Postakocsi és autó találkozása a 20. század elején
Képeslap, Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány
A II. világháború előtt a postaállomások zöme magántulajdonban volt, kialakításukat gazdaságossági szempontok határozták meg. A kisebb településeken lett volna ugyan igény a szolgáltatásokra, de létesítésük nem volt rentábilis. A postai hálózat teljes államosítását a 8.500/1947. (VII.3.) Kormányrendelet mondta ki.
A város építésén dolgozók számára az egyik felvonulási épületben nyílt posta 1953-ban.[17] A Debreceni Tervező Iroda 1957-es városépítési tervében a postát lakóépületben helyezték volna el. A KPM ezzel szemben az önálló épület mellett döntött, ezért módosították a tervezési irányelveket. Így a 115 jelű (Lorántffy Zsuzsanna és a Május 1. út sarka) épületben kapott helyet a posta 1958-ban.[18]. Itt működött az új épület átadásáig.
Az Állami Tervbizottság új, korszerű postahivatal építéséről döntött Leninvárosban. A döntést követően a POSTABER kivitelezőt keresett a terv megvalósítására. 1976 januárjában a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat megkezdte a munkát. A kezdeti lendület hamar elakadt, volt olyan év, hogy építőmunkást sem lehetett látni a környéken, pedig 1978-ban a tervek szerint át kellett volna adni az épületet. A beruházó igyekezett megsürgetni a kivitelező céget.
Több határidő módosítás után 1980. október 9-én kezdődött meg a műszaki átadás-átvétel. Az üzemeltető a rengeteg hiba miatt nem vette át az épületet. A nagyon súlyos hibák megoldása után az üzemeltetők 1980. november 28-án átvették az épületet, de a hiányosságok pótlására visszaadták a kivitelezőknek a belső munkákra január 15. a külsőre pedig március 31-i határidővel. Figyelemre méltó adat, hogy a hibajegyzék 64 oldalas volt, a hiánypótlási jegyzékben pedig 1112 tétel szerepelt. A javítás az építés üteméhez hasonlóan nagyon lassan haladt. Ez azt eredményezte, hogy az üzemeltető hosszas viták közepette helyiségenként vette át az épületet.[19] Végül a sok csúszás után az új postaforgalmi és műszaki épületet 1981. április 6-án adták át.
Fél évvel később 1981. szeptemberi l-jén 15 órakor adták át az új automata távbeszélőközpontot. Ettől kezdve a leninvárosi előfizetők a Crossbar–rendszer központon keresztül telefonálhattak. Ez azt is jelentette, hogy Leninvárost bekapcsolták az országos távhívó hálózatba, ekkor lett a központ körzetszáma: 49.
1980-81. tele - Az új postaforgalmi műszaki épület építése
1981 - A Postaforgalmi épület, háttérben a Városi Rendelőintézettel
1981. február - A Postaforgalmi épület építése
1982 - A Postaforgalmi épület
Kitka Zsuzsa
helyismereti könyvtáros
Hivatkozások:
[1] Legnagyobb kiterjedésekor magába foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több részét.
[2] Léderer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. Budapest: Tankönyvkiadó, 1964. p. 54.
[4] A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.
[6] Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Miskolc: HOM, 1985. p. 13.
[7] Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Miskolc: HOM, 1985. p. 19.
[8] Kamody Miklós: II. Rákóczi Ferenc postaszervezete In: A Miskolci HOM közleményei 15. Miskolc: HOM 1976. p. 1.
[9] A községek korabeli neve.
[10] Kamody Miklós: II. Rákóczi Ferenc postaszervezete In: A Miskolci HOM közleményei 15. Miskolc: HOM 1976. p. 2.
[13] Cseterki Sándor: Tiszaszederkény története: az alapítástóla várossá nyilvánításig. Leninváros: Városi Tanács, 1989. p. 64-65.
[14] Más forrás szerint 1910-ben.
[15] Nyírvidék 30. évf. 1909. 49. sz. p. 6.
[16] Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997: Kisfaludi Júlia: Postatörténeti kronológia 1939-től 1948-ig. Budapest: Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, 1998. p. 176.
[17] Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Miskolc: HOM, 1985. p. 126.
[18] Kákóczki Balázs: A megtervezett város: Tiszaújváros építésének története 1955-1991-ig. Tiszaújváros: Tiszaújváros Város Önkormányzata, 2019. p. 136.
[19] Szarvas Dezső: Építgetik a postahivatalt: „a 22-es csapdája" = Észak-Magyarország 37. évf. 1981. március 31. p. 3.