A Tiszaszederkényi Fiókkönyvtár csatlakozik a központi könyvtár 2023-as tematikus ajánlójához. Minden hónapban bemutatjuk a fiókkönyvtárban található, egy-egy betűhöz tartozó kortárs magyar szerzők műveit. A januári ajánlónkba az "A" betűs szerzők kerültek.

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK:

? Könyves ABC - ábécé szerint a könyvrengetegben. Magyar kortársak közelről "A". Válogatás a központi könyvtár állományából

? Könyves ábécé

Andrassew Iván: Vashideg 

1952. július 29-én született Budapesten. Az újságíróként és bloggerként is ismert szerző azt mondta egyszer, magáról: „Életem célja, hogy írjak három jó novellát, és kettőt már megírtam." Ez a kötet a megjelenése (2014) előtti kilenc év próbálkozásainak lenyomata. Groteszk, abszurd világa ez idő alatt mit sem változott.

"A zokogó sofőrt megnyugtattam, aztán visszaküldtem a kamionba. Amíg a rendőröket várva a lány testére vigyáztam az út közepén, néztem a földet, és arra gondoltam, hogy talán megmentettem volna, ha jobban figyelek, és azt mondom neki, hogy ez itt nem az ígéret, hanem az igézet földje."

"Amikor hazaértem, nem volt otthon senki, csak a lány. Nem az, amelyiket hónapokkal előbb megismertem, nem az a kissé komikus csodanősténység, hanem a világ legszebb nője. (...) Fehér vászonruha volt rajta, de olyan, annyira egyszerű és mégis annyira ravasz, hogy nem takarta, hanem megmutatta a testét. Félmagas sarkú cipője volt, a szeme kifestve, de éppen csak. A haja olyan volt, mintha a szélcsöndben is lobogna."

Raktári jelzet: A 59 

Almási Miklós: Például a szirup 

1932. szeptember 26-án született Budapesten. Széchenyi-díjas magyar esztéta, filozófus, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

A kötetben rövid szösszenetek, pár oldalban kifejtett gondolattöredékek szerepelnek a szerzőt a 70-es években hazánkban körülvevő társadalmi jelenségekről. Nem nagyívű fejtegetések ezek, talán nem is szánta az írója örök érvényű gondolatoknak, csupán kor-lenyomatnak őket, mégis ijesztő, mennyire igazak a benne felvonultatott problémák, karakterek, társadalmi reakciók ma is.

Raktári jelzet: A 45

Ancsel Éva: Száznyolcvankét új bekezdés az emberről

1927. május 23-án született Budapesten. Állami Díjas magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

„Valamikor szerettem volna írni egy könyvet, amelyben egyetlen lélegzetvétellel elmondom, hogy mit gondolok az emberről, de nem sikerült. Azt hiszem, ebből a kudarcból születtek a bekezdéseim. Nem írom nagy betűvel az embert, mert nem elvont fogalmáról akarok szólni, hanem róla, a szorongatott lényről, aki bármilyen esendő is, nem átallja faggatni az eget, az időt, az isteneket. Közelről próbálom megszólítani, olyan közelről, ahonnan észre lehet venni szemének rebbenését meg azt is, ha izgalmában szaporább lesz a lélegzete."

Raktári jelzet: A 56 

Apor Klára: Vándormadarak

1920-ban, egy ősi erdélyi család sarjaként, még a „magyar világban", a nemesi jólétbe született. Vajon látta-e valaki akkor sorsában a dél csillagát? Hogy minden felbomlik körülötte.

Először a hazája hagyja el. Születése után három hónappal volt Trianon. Azután, szülei válása miatt, a családja. A „fölösleges" gyerekeket, bár egy előkelő budapesti zárdába, de mégiscsak sok száz kilométerre száműzik otthonról. A felvilágosult, érett, 18 éves lány már nem képes visszatalálni a nemesi élet zárt, letűnt korok szokásai szerint élő világába. Bécsben folytatja egyetemi tanulmányait. A háború szele innen is tovább sodorja. Légitámadások közepette esküszik örök hűséget egy fiatal magyar mérnöknek, és napokkal később, hazájukat elhagyva, motorkerékpárral vágnak neki a nagyvilágnak. Viszontagságok közepette egy szakembert kereső hirdetés a távoli Argentínába csalja őket. Itt egzisztenciális és politikai nehézségeket leküzdve sikerül új életet kezdeniük. Később férje elhagyja, de nagy családját összetartva munkájában leli örömét.
A vándormadarak fiókái azonban visszajönnek, gyermekei és unokái a messze déli fészket elhagyva költöznek vissza Európába, Magyarországra. Klára az egyetlen, aki hű maradt mind a választott, mind az óhazához, a nemzethez, családhoz, hűtlen férjhez és a munkához, amit magának teremtett. Vándorol rendíthetetlenül, ahogy a munka és a család kívánja…
Második férje mellett rátalált a boldogságra, derűvel és megelégedettséggel tekint vissza írásában életére.

Raktári jelzet: A 72 

Asperján György: Fogadj szívedbe (József Attila életregénye)

A centenáriumi József Attila év (2005) szenzációja volt Asperján György új életrajzi könyve. A regény írója a megkötöttség és a szabadság kettősségében alkot. A regény hőse – egy nélkülözéssel, megalázásokkal sújtott félárva proletárfiú, majd szenvedő kamasz, aki rendkívüli érzékenysége, akaratereje és éber öntudata révén korának szellemi csúcsaira jut, ám önnön energiáit elemésztve, harminckét évesen öngyilkosságba zuhan – nem fiktív személy, hanem „azonos" József Attilával, a huszadik század egyik legjelentősebb költőjével. Innen adódnak a megkötöttségek: egyrészt a hős saját művei és szövegei, másrészt a rávonatkozó szaktudományok mind több részletet feltáró dokumentumai, elemzései, következtetései okán. Mindezek ismerete persze nemcsak megköti a szépírót, hanem inspirálja is képzeletét, egészen addig a határig, amíg a tudománnyal ellentmondásba nem kerül, de ezt a határt a Fogadj szívedbe sehol nem lépi át. "Életregény" - mondjuk, de azt is mondhatnánk, hogy "családregény". József Attila életének regénye ugyanis emberi viszonylataiban tárul fel, s ezek közül a legerősebbek a családi viszonyok. 

Ezekkel a szaktudományok, természetesen, kevésbé foglalkoznak, így talán először itt kapunk teljes, életszerű képet mindenekelőtt Pőcze Borbáláról, az átkozva imádott Mamáról, aztán a nővérekről, az energikusan, öntörvényűen kitörni akaró, mindig többre vágyó Jolán-Lucie (önmagában is romantikus regényhősnői) karakteréről, és ellentétéről, Etusról, az alkalmazkodás családi mártírjáról. Továbbá Szántó Juditról az elvszerűen önzetlen élettársról, valamint a sorstól járandóságként követelt, de a sors által megtagadott, nem teljesített nagy szerelmekről, Vágó Mártáról, Gyömrői Editről, Kozmutza Flóráról.  

Raktári jelzet: A 88

Alt Krisztián: Levelek az árnyékvilágból

A Szeghalmi Lőrincz írói álnév, amely Alt Krisztián kortárs írót rejti. Ez a magyarázata, hogyan került az A betűs szerzők közé. A szerző első kötetét tartjuk a kezünkbe, mely rögtön kivívta az olvasók és a kritikusok elismerését.

Furcsa ​események helyszíne lett Ung vármegye 1839-ben, amelyekről első kézből, egy orvos levelezéséből értesülhetünk. Szeghalmi Lőrinczet kollégái szokatlan kóresethez hívják egy fiatalasszonyhoz, akit borzalmas görcsök gyötörnek, ám ha beveszi a helyi varázsoló ember gyógyító porát, megkönnyebbül, ám igen furcsa módon: eleven varangyos békákat kezd szülni. Az esettel a tekintélyes szakmai lap, az Orvosi Tár is foglalkozik, Szeghalmi doktor pedig egyre inkább belebonyolódik a nyomozásba. Borzalmas gyilkosságok, megelevenedő halottak és bosszúálló szellemek között kell küzdenie az életben maradásért és a rejtély megoldásáért. Szerencséjére segítői is akadnak: a tanulatlan füves ember, aki a népi gyógymódok avatott ismerője, valamint a titokzatos és szép nemes hölgy, Endrődy Ilona, akibe az orvos beleszeret, és akit szintén halálos veszély fenyeget. A történetben immár kettejük boldogsága a tét.

„Ez egy igazi bestiárium, tele boszorkánnyal, vérfarkassal, táltossal és lidérccel. Ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar folklórban is bőven van alapanyag bármilyen fantasy történethez." (moly.hu) 

Raktári jelzet: A 49