A Magyar Népmese Napja szeptember 30.
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!"
Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából
Fotó: hungarikum.hu
2005-ben a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésnapját – szeptember 30-át – fogadták el a magyar népmese napjának. Az emléknap célja, hogy a népmesék fennmaradjanak, hogy a hazai népmesekincs értékei, a mesékben fellelhető örök bölcsességek átszálljanak a legfiatalabb nemzedék tagjaira.
Benedek Elek egyszerre volt újságíró, író, szerkesztő, kiadó, művelődés- és oktatáspolitikus, országgyűlési képviselő, mesegyűjtő, mesemondó. Egyik legjelentősebb magyar mesegyűjtőként korának igényeire és lehetőségeire válaszul írásban rögzítette örökségünk egy részét. Gyűjtő és alkotó munkája példaképünk a felelősségteljes nevelés és szellemi örökségünk ápolása terén.
A magyar mesevilág páratlan az egész világon. A hetedhét ország, a fanyüvő, a hétfejű sárkány, csak, hogy néhányat említsünk. A magyar népmese gazdagsága, játékossága egészen egyedülálló. Kifejeződik benne az igazságba vetett hit, a játékosság, a csoda öröme, a kaland szeretete, mindaz, ami az elbeszélésben gyönyörködtetni tudja az ismeretlen világot ismerni vágyó hallgatót.
A népmesékben olyan örök érvényű igazságok fogalmazódnak meg, amelyek fontosak a gyerekek egészséges lelki fejlődéséhez. Szeretik hallgatni, elmerülnek benne. Ez megnyugtatja, elgondolkodtatja őket.
A mese nem csak a gyermekeknek hasznos, hanem a felnőttek számára is jelentős lelki és szocializációs útmutatás. Évszázadokon keresztül a felnőtteknek is segítséget nyújtott, hogy a bennük felgyűlt feszültséget levezessék, a mindennapi problémáik fölé kerülhessenek az azonosulás útján. Útmutatást adott a világban való eligazodáshoz, segítséget nyújtott különböző élethelyzetek okozta nehézségek leküzdésében.
Nem csak az egyes embert, hanem a közösséget is egyesítették. Hiszen minden népnek megvannak a maga mítoszai, melyek az együvé tartozást, a közös sorsot, a közös világrendet közvetítik a közösség tagjai felé. A gyerekek a meséken felnőve észrevétlenül sajátították el a közösség gondolkodásmódját, értékeit, a társadalmi együttélés szabályait.
A mesélés maga is közösségi élmény volt. A mesemondó köré gyűlve hallgatták meséjét. Ők a közösség megbecsült tagjai voltak, akiknek tudása nem csak abban rejlett, hogy birtokában voltak e közös szellemi kincsnek, hanem abban is, hogy a mesét a mindenkori hallgatósághoz igazítsák.
A mese hatása a gyermek személyiségére
Az a gyermek, aki meséken nő fel, lelki gazdagságot, magabiztosságot kap útravalóul. Meséljünk minden nap! A kérdéseikre is válaszolhatunk mese formájában „Vihar apóról, Szél úrfiról, arról, hogy miről beszélgetnek a madarak, hogyan festi be a Nap az eget, itatja meg az eső a fákat és virágokat"…
„A mese a leghatékonyabb eszköz a gyermek személyiségének, viselkedéskultúrájának fejlesztésében. A mese az érzelmekre hat, ami által attól függően, hogy környezetében milyen érzelmi hatások érik, elutasít, vagy elfogad, tehát különbséget tud tenni a rossz és a jó, a negatív és pozitív jellemvonásokkal rendelkező szereplők között. Ítéletet alkot, nem kedveli a negatív jellemű figurát, vagy azonosul a számára kedves szereplővel. Példaképként tekint rá, játékában újraéli a mese nyújtotta élményeket.
A mese által kitárul a gyermek előtt a világ. Miközben hallgatja a mesét, új ismeretekre tesz szert, gyarapodik szókincse, fejlődik kifejező-, problémamegoldó-, gondolkodó képessége. Gondolataiban elképzeli, képileg megjeleníti a hallottakat, ezáltal fejlődik képzelő ereje.
Korpás Valéria
A mese által olyan jellembeli tulajdonságokat ismer meg, mint az irigy, gonosz, agresszív, önös érdekű, másokat semmibe vevő, elkényeztetett, ostoba, áldozatkész, becsületes, másokat tisztelő, segítő, feltétel nélkül szeretni tudó, megbocsátani képes, együttérző, egyenes beszédű, igazságos, és még sorolhatnánk."
„A mai rohanó világban különösen fontos, hogy mesélés közben odabújhat anyához, apához, mamihoz, simizheti őt, ha ahhoz van kedve. A mese – tartalmától függően, vagy szereplőinek jellemén keresztül – felszínre hozhat különféle érzelmeket. A gyermek beszédkontaktust alakíthat ki a mesélővel. Rákérdezhet dolgokra, amik éppen foglalkoztatják, akár sérelem, vagy pozitív élményhatás éri, megbeszélheti anyával, apával, amit egyébként nem mondana el. Ezáltal a szülő képet kaphat arról, mi bántja gyermekének kis lelkét és máris adott a lehetőség a probléma megoldására. A gyermeket bántó dolgokat érdemes más területeken is – mint rajzolás, festés, bábozás, szerepjáték – körbejárni egészen addig, amíg nem rendeződnek, nem oldódnak meg a problémák."
Korpás Valéria
A mesehallgatás belsőleg mozgatja meg a gyermeket. A mai gyerekek keveset mozognak, igénylik azonban a mozgalmasságot, amit a mese belső mozgáslehetőségként ad meg számukra. A fantáziát beindítva fejleszti a kreativitást.
Jobb, ha a könyv, amelyből mesélünk nincs tele illusztrációkkal, a fantáziát belső mozgásra készteti, így jobban fejleszti az érzelmek megélésének képességét, a megítélő-képességet, a bátorságot és az odaadást, mint ha kész sablont kap a gyermek.
"A mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó, semmi sem magától működik rendben. A hős épp azért jár be egy utat, hogy széppé, jóvá, működővé tegye maga körül mindazt, ami rút, rossz vagy működésképtelen."
Boldizsár Ildikó
Magyar népmesék (Fotó: wikimedia.org)
Magyar népmesék (Fotó: NFI)
A meséken keresztül érvényes tudás birtokába lehet jutni azzal kapcsolatban, hogy miként működik a világ, és milyen életfeladatai vannak az embernek. Hogyan lehet szert tenni segítőkre, mi dolgunk a bennünket veszélyeztető gonosz és ellenséges erőkkel, és hogyan lehet elgondolni, sőt megtenni valamit, amiről mindenki azt állítja: lehetetlen.
A meséken keresztül akarva-akaratlanul egyfajta tapasztalatot szerzünk a világról, s amikor ennek vagyunk részesei, a hagyomány által megszentelt tudásból merítünk.
Az esti mesélés hagyománya segíthet a gyerekeknek megnyugodni és könnyebben elaludni. A rendszeres mesélés rutinszerűvé válhat, és segíthet a gyerekeknek lecsillapodni az ágyban. Azonban fontos megjegyezni, hogy a gyerekeknek különböző érdeklődési szintjeik és fejlődési ütemük van, és nem minden gyermek azonosan reagál a mesék olvasására. Fontos az egyéni igényeket figyelembe venni, és biztosítani a gyerekeknek lehetőséget arra, hogy szabadon válasszanak olvasnivalót, és élvezzék az olvasást.
Tulajdonképpen minden mese arra szolgál, hogy bevezesse a gyerekeket az élet rejtelmeibe. A felnőtt életre készítenek fel. Megismertetnek különböző élethelyzetekkel, hogy hogyan lehet reagálni különböző szituációkra, élethelyzetekre.
A népmesék nemcsak szóban, hanem a mozgóképen is nagyon népszerűek.
A hazai animáció legsikeresebb, Kecskeméten készült rajzfilm sorozata a Magyar népmesék (1977–2012) száz részével 2020 őszén bekerült a hungarikumok közé, mutatván, hogy a népmesék társadalmi szerepe és megbecsültsége máig nagy és elvitathatatlan.
A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is.
Csukás István
Írta: Korpás Szilvia