Emlékezzünk Kodály Zoltán születésének 140. évfordulójára

140 évvel ezelőtt, 1882. december 16-án született országunk legismertebb zenei géniusza, a háromszoros Kossuth-díjas, kiváló művész címmel rendelkező zeneszerző, Kodály Zoltán.

Édesapja Kodály Frigyes; édesanyja Jaloveczky Paulina; mindketten műkedvelő muzsikusok voltak. Kodály a nagyszombati érseki gimnázium tanulója volt, ezenfelül zenei tanulmányokat is folytatott: zongorázott, hegedült, gordonkázott. 1900-tól Budapesten a tudományegyetemen magyar és német szakon tanult, a Zeneakadémián pedig Koessler János zeneszerzés-növendéke volt. Az egyetemen 1906-ban doktorált A magyar népdal strófaszerkezete című disszertációjával.

1910. március 17-én volt első önálló szerzői estje, amelyet még ugyanebben az évben Párizsban és Zürichben is bemutattak, és nem sokkal később az Egyesült Államokban is ismertté vált. A Zeneakadémián 1907-től a zeneelmélet, 1908-tól pedig zeneszerzés tanár posztját töltötte be. 1919 elején kinevezték a Zeneakadémia aligazgatójának, és több évig ebben a minőségben vezette az intézetet.

Kodály részére az 1920-as évek hozták meg a régtől megérdemelt világhírnevet. 1923-ban kevesebb, mint két hónap alatt készítette el Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre a Psalmus Hungaricust (Magyarok zsoltára), mely alkotópályája egyik csúcsát jelentette. E műve hamarosan az egész világot bejárta. Ugyancsak hasonló népszerűségnek örvendett az 1926-ban bemutatott Háry János című daljátéka, melyet 1963-ban Moszkvában is sikert sikerre halmozott.

A főiskolai zeneszerzésoktatás megszüntetését követően 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémiára került, ahol a Magyar Népzene Tárának szerkesztését vezette. Irányítása alatt jelent meg később a sorozat első öt kötete. Kodály ez időben már a magyar zenei élet egyik legismertebb alakjává vált. Hatvanadik születésnapján, 1942-ben már országszerte nagyszabású jubileumi ünnepségekkel, emlékkönyvekkel tisztelték meg és ünnepelték. Zeneszerzői tevékenységének utolsó korszakában főképpen a kórusművészet felé fordult, ám továbbra is adott ki zenepedagógiai jellegű, az ének- és szolfézsoktatást szolgáló műveket.

Kossuth-díjat hazánkban első ízben 1948-ban március 14-én adtak át. Az átvevők között ott volt Kodály is, akit életműve elismeréseként tüntettek ki. Ezt a díjat még 1951-ben, majd 1957-ben is átveszi.

Az életrajzi adatok után jöjjön most az emlékezésnek egy olyan különleges formája (képzelt interjú), melyben azt szeretném bemutatni, hogy milyen ember volt ő, milyen alázattal és lelkiismerettel munkálkodott élete során.