Gölle, 1900.01.25. – Budapest, 1970.06.23.

Fekete István az egyik legolvasottabb író Magyarországon. Ahogy azt Ballagó idő című művében megidézte, nyolcéves korában kezdett írni. 14 évesen jelent meg első verse a Zászlónk című folyóiratban, íróvá mégis gazdatiszti évei alatt vált. Kezdetben szakcikkeket és vadászélményeit leíró történeteket küldött a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak, melyek elindították írói pályafutását.

Első két kötetét pályázatokra írta. 1937-ben az egyik díjnyertes regénye A koppányi aga testamentuma volt, tehát közel 90 éve gazdagítja az olvasók életét műveivel, melyek 9 millió példányban keltek el. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez alatt az idő alatt minden nap eladtak 273 darab, Fekete István által írt könyvet, s ebben nem szerepelnek a gyerekeknek kiadott rajzos, színezős és hasonló, edukációs kiadványok. Még ebben az évben Zsellérek című regénye a Királyi Magyar Egyetemi nyomda magyar nemzeti szellemiségű pályázatán kapta meg az első díjat.

Idegen nyelveken is megjelentek művei, körülbelül 640 000 példányban.

A regény a török hódoltság idején, 1586-ban, tehát Buda elfoglalása után 60 évvel játszódik. Már a regény címe is nagyon beszédes; „Koppány" Somogy megyei község, az „aga" egy török méltóságnév; a török uralom idején az agák felügyelték egy-egy terület vezetőjeként az adók beszedését, és feleltek az igazságszolgáltatásért is, a testamentum pedig „végakarat". A két szálon futó történetben feltárul a török hódoltság kora és a végvári vitézek élete, sőt még a Somogy megyei táj is, melynek fontos szerep jut: hol menedéket nyújt, hol pusztulást – kinek-kinek érdemei szerint.

Párviadallal kezdődik a történelmi regény: a koppányi vár török urát, Oglut megöli az apja halálát megbosszuló Babocsai László. A halálra sebzett török tiszt utolsó percben békejobbot nyújt ellenfelének, és arra kéri, hogy leányát, Zsuzsát, akit magyar felesége szült, vegye gondozásába. Így bontakozik ki a romantikus elemekkel átszőtt történet, amely hitelesen mutatja be a dunántúli végvári harcok hétköznapjait.

Raktári jelzet: F 37 

Fekete István 1939-ben megjelent nagysikerű regénye, a Zsellérek a Horthy-korszak első évtizedének történelmi kulisszái között játszódik, a magyar vidék, a magyar parasztság aktuális gondjait-bajait taglalja, és arra megoldásokat is javasol. A regény közvetlenül egy emberi lélek fejlődésrajza, közvetve pedig a magyarsággal azonosított, módosabb földművelő osztály sorsdilemmáit bemutató dráma.
Vajon mennyire határozza meg a főszereplő Zsellér Pétert paraszti származása és környezete? Képes-e az esze, a tanulmányi révén előrelépni a társadalmi ranglétrán? A szerző végül a vívódásait követően önmagára rátaláló, paraszti örökségére büszke Péter föld- és nemzetszeretetét ajánlja az olvasónak követendő, idealisztikus mintául.

„Benne a föld, a falum, a templomunk, a gyermekségem, benne az életem."

– vallotta Zsoldos Györgynek írott levelében Zsellérek című regényéről Fekete István.

Raktári jelzet: F 37 

Az ifjúsági irodalom klasszikus regénye felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Balaton vízparadicsomában. Ez a nyár sok mindenre megtanítja a két városi fiút, akik az olvasóval együtt fedezik fel a természetes életmód emberformáló, de néha kegyetlen törvényeit.

El lehet mesélni egy nyarat, de egészen sehogy sem lehet elmondani – vallja a szerző; az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság azonban nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság… amint a Tüskevár is örök olvasmány marad minden korosztály számára.

Raktári jelzet: F 37 

A kötetben olvasható hat történet Fekete István novelláinak legjavához tartozik. A lírai hangvételű írások emberszereplői különös, mély kapcsolatban állnak a természettel, sorsuk gyakran összefonódik a közelükben élő állatok - madarak, kutyák, lovak - sorsával. 

Raktári jelzet: F 37 

Fekete István regénye az író gyermekkorába, egy mélyen az emlékekbe süllyedt nyári nagyvakációba vezet el. Költőien és részletesen idézi fel a falusi gyerek önfeledt játékait, érlelő tapasztalatait, a vakációs szabadság boldogságát. Hogyan fejti meg ez az érzékeny lelkű kisfiú egy nyári padlás fülledt, zárt magányában családjának rejtettebb történetét a felnőttek valóságos viszonylatait, hogy fest magának képet a valódi életről – ez a Csend mélyebb mondanivalója. Mert ez a nyár, ez a vakáció a főhős számára a múló idő és a szeme előtt élő kisebb közösség – a játék világa után a valódi világ – felfedezésének nyara.

Raktári jelzet: F 37 

Valóban tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti „naccságák" megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.

Raktári jelzet: F 37 

Ezek az írások nemcsak az erdőjáró Fekete Istvánt mutatják be, hanem azt is, aki a városban is nyitott szemmel figyelte a természetet, foglalkozott a vadászat, a vadgazdálkodás és a magyar vadászati kultúra – mindmáig jószerivel feltáratlan – kérdéseivel. Páratlan természettudományos ismeretanyag ötvöződik itt magas fokú írói tehetséggel. A kötet egyes vadászkalandjai vagy természetleírásai egymástól alig eltérő változatban szerepelnek az író más regényeiben, elbeszélésgyűjteményeiben is. A szerző élményanyaga azonban óriásai, szókincse, tündéri mesélőkedve kiapadhatatlan. Képes rá, hogy mindig más szemszögből, más eszmei célzattal ábrázoljon egészen hasonló természetképeket, vadászjeleneteket. 

Raktári jelzet: F 37