Fredrik Backman neve elsőre nem biztos, hogy sokat mond még egy könyvtárba gyakran járó olvasónak sem. Azonban, ha azt mondom Ő a szerzője Az ember akit Ovénak hívtak című könyvnek, már sok embernek beugrik kiről is van szó. Az „Ove-s" könyv volt az első, amellyel az író jelentkezett, ezért sokakban felmerült a kérdés, hogy ez képes lesz-e megugrani a saját magának felállított lécet vagy megmarad egyslágeres írónak. Azt hiszem azóta több könyvvel is bizonyította, hogy szerencsére nem egyszeri fellángolásról volt szó. Gondolok, itt a Mi vagyunk a medvék és a Nagymamán azt üzeni, bocs című művekre. Előbbiből egyébként az HBO készített sorozatot, amit október 18-án mutatott be saját streaming szolgáltatásán az HBO GO-n. Én személy szerint azért szeretem őt és a hozzá hasonló írókat, mert olyan mintha egy haveroddal beszélgetnél. Aki túlcifrázott és egyben giccses mondatokra vágyik, az ne az ő soraiban keresse.

Backman új könyve a Hétköznapi szorongások címet viseli, ami jól tükrözi a könyv tartalmát, azonban nem biztos, hogy szívesen válaszolsz majd arra a kérdésre, hogy éppen mit olvasol. (Saját tapasztalatJ). Szilveszter előtti napon járunk egy svéd kisvárosban, ahol egy félresikerült bankrablás után a bankrabló menekülés közben egy lakásbemutatón túszokat ejt. Ez eddig akár egy krimi is lehetne, de itt szó sincs erről. Ez a könyv egy keserédes vígjáték, egyik percben nevetsz, aztán pár oldallal később a könnyeidet próbálod visszafojtani, de ezt a szerzőtől eddig is megszokhattuk. Nem akarok minden poént előre lelőni, legyen elég annyi, hogy Backman összehozza a világ legrosszabb bankrablóját a világ legrosszabb túszaival. A könyv egyik legfontosabb mondanivalója, hogy ne ítélkezzünk mások felett elsőre, mert nem tudhatjuk ki miért lett olyan, amilyen. Vagy nem is olyan, mint amilyennek elsőre gondoljuk? Lehet, a körülöttünk élő, elsőre idegesítőnek tűnő emberek valójában nem is olyan idegesítőek? Lehet, mi magunk is ellenszenvesek vagyunk mások számára? A könyv olvasása közben mi is feltesszük ezeket a kérdéseket, amelyre a szerző is rájátszik, mert több olyan fordulat van a könyvben ahol kiderül, hogy igazából mi is előítéletesek vagyunk, és hamar megbélyegezzük az embereket. Az egyik ilyen fordulatnál konkrétan vissza kellett lapoznom a könyv elejére, mert nem akartam elhinni, hogy nem volt leírva egy bizonyos dolog, hanem csak az én elmém egészítette ki. A könyv vége természetesen happy end, ami engem kicsit mindig zavar, mert a való életben sem mindig boldog a befejezés. A szerző mentsége, hogy bevallottan maga is inkább tanmesének szánja új könyvét, mint egy életszerű helyzet bemutatásának. Nekem nagyon tetszett ez a könyve is, így bátran ajánlom mindenkinek, aki nem retten vissza egy kis abszurd humortól.

A könyv megtalálható a Hamvas Béla Városi Könyvtár állományában is, így beiratkozott olvasóink is kölcsönözhetik, sőt! A kialakult helyzetre tekintettel házhoz is visszük az olvasnivalót.

Raktári jelzet: B 12